Speechless.

I can't believe what you said to me
Last night when we were alone
You threw your hands up
Baby you gave up, you gave up

I can't believe how you looked at me
With your James Dean glossy eyes
In your tight jeans with your long hair
And your cigarette stained lies

Could we fix you if you broke?
And is your punch line just a joke?

I'll never talk again
Oh boy you've left me speechless
You've left me speechless, so speechless

And I'll never love again,
Oh boy you've left me speechless
You've left me speechless, so speechless

I can't believe how you slurred at me
With your half wired broken jaw
You popped my heart seams
On my bubble dreams, bubble dreams

I can't believe how you looked at me
With your Johnnie Walker eyes
He's gonna get you and after he's through
There's gonna be no love left to rye

And I know that it's complicated
But I'm a loser in love
So baby raise a glass to mend
All the broken hearts
Of all my wrecked up friends

I'll never talk again
Oh boy you've left me speechless
You've left me speechless so speechless

I'll never love again,
Oh friend you've left me speechless
You've left me speechless, so speechless

How?
Haaaa-oooo-wow?
H-ooow?
Wow

Haaaa-oooo-wow?
H-ooow?
Wow

And after all the drinks and bars that we've been to
Would you give it all up?
Could I give it all up for you?

And after all the boys and girls that we've been through
Would you give it all up?
Could you give it all up?

If I promise boy to you
That I'll never talk again
And I'll never love again
I'll never write a song
Won't even sing along

I'll never love again
So speechless
You left me speechless, so speechless
Why you so speechless, so speechless?

Will you ever talk again?
Oh boy, why you so speechless?
You've left me speechless so speechless

Some men may follow me
But you choose "death and company"
Why you so speechless? Oh oh oh

I won't write again. Not for a long time. Goodbye.

No Idea.

I'm afraid to sleep.


Happiness is a butterfly which, when pursued, is always just beyond your grasp but which, if you will sit down quietly, may alight upon you.

Peace&Love.
ias.

hurt isn't real

You are not special. You are not a beautiful or unique snowflake. You are the same decaying organic matter as everything else.
true.

Such a shame

Ne haragudj amiért nem szóltam kimaradásomról! Túl sok teendő volt a lengyel úttal kapcsolatban, és nem tudtam írni.
Hazaértem, és bepótolom..csak azt nem tudom még, hogy mivel.
Nagyon össze vagy zavarodva. Általaban minden nap jó kedvem van és örülök a szép időnek, a melegnek, imádtam a lengyeleket, a városokat, a csapatot és a kikapcsolódást. Azonban kb. egy hete észrevettem, hogy minden éjjel Ő-vel álmodom. Nagyon rossz érzés, néha sírva kelek fel...nem értem mi történik, de kezdik az álmaim a napjaimat befolyásolni. Hallottam hírét, hogy Ő nagyon jól érzi magát, örül a szabadságnak, visszatalált önmagához...az igazi énjéhez. Mi sem csodásabb, örülök a boldogságának, csak ne kísértene éjjelente.
Erről ennyit, nem érzem még elérkezettnek az időt arra, hogy Ő-ről beszéljünk.
Mára csak ennyit..eléggé brutál rossz lett, de úgyéreztem írnom kell, még akkor is ha nem tudom mit.
Jo éjt, Peace & Love.

Levél.

Kedves Blog!

Levelem talán szokatlan lesz számodra, hiszen általában más formában szoktalak megszólítani, de mivel csütörtök óta megvárattalak, úgy éreztem kötelességem Számodra elegánsabb formába önteni jelentéktelen mondanivalómat (ami igazából eléggé fontos), illetve elnézést kérnem Tőled.
A hétvégém igen jól telt, legalábbis a vártnál jobban. Nagyszüleim és keresztszüleim újra látása örömet okoztt nekem és nekik is, legalábbis remélem.
Tegnap este értem haza és boldog voltam, mert végre hasznosnak éreztem magam, huzamosabb ideig. Fél tizenegykor léptem be a házba, de máris hiányzott a falusi légkör, a dolgos hangulat. Sokat segítettem nagyiéknak, talán túl sokat is, mert eléggé fáj a hátam a nagy szél miatt ami a kimelegedett testünket érte kint a kertbe. Ha a sors úgy akarja beteg leszek még a hét folyamán, de én azért remélem, hogy mégsem, hiszen nem sokára megyünk Lengyelországba és nem lenne szerencsés épp most kidőlni.
Történt pár meglepő fordulat is az elmúlt pár napban, de ezekről babonából még nem írok, anyám beleegyezése is szükséges majd egyikhez-másikhoz, ami a legneccesebb akárhogy is nézzük. Talán sikerülni fog meggyőzni és akkor majd beszámolok.
Az egyik az említett változások közül nem más mint Ő, pontosabban az, hogy Ő már nincs. Legalábbis nem velem. Nem tudom, hogy mi fog történni, de úgy érzem jobb lesz így, főleg neki hosszútávon. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen elengedni valakit, akiről meggyőződésed volt, sőt még mindig az, hogy szereted és mindig része kell legyen az életednek. Néha azonban muszáj meglépnie valakinek ezt is, mert másképp elmarják egymást teljesen a boldogságtól és az élvezetektől. Nem szeretném ha kellemetlen érzelmek keringenének közöttünk/ körülöttünk, annak ellenére, hogy biztosan tudom, hogy egy jó ideig hallani sem fogok róla. Nem szeretném, mert ez a helyzet nem azért alakult ki, mert egymást akartuk bántani (legalábbis én nem akartam soha ilyesmit) hanem azért mert az én hibámból, sajnos, nem működtünk mi együtt. Az életem egy olyan ponthoz ért, hogy nem tudom per pillanat kezelni saját magam. Soha eddig nem volt még ennyire nehéz és szomorú a mindennap, főleg azért , mert tisztában vagyok azzal, hogy saját magamat bolondítom és szomorítom. Minden ami negatív belőllem indul ki, illetve ha nem is belőllem akkor is tuti, hogy magamba szívom. Nem tudom miért érdekel annyira más élete, a sajátommal szemben, és miért nem tudok én is kellően önző lenni, lényeg, hogy nem megy és mások véleménye meg arroganciája miatt szenvedek, hiába lehet.
Csakhogy amikor az ember ilyen szétesett kamasszal találkozik mint én, tudja, hogy megértésre van szükség vele (márhogy a kamasszal) szemben. Cinikusnak és szarkasztikusnak lenni a legrosszabb amit tehet, mert még mélyebbre taszíthatja a szegény buta kamaszt, esetleg el is veszítheti. Engem elveszítettek. Nem vádaskodom és nem rágalmazok senkit ezért, csak egyszerűen nehéz. Tisztában vagyok saját hibáimmal, tudom, hogy miattam van sok minden ami rosszá teszi napjaimat és talán másokét is, de úgy érzem, hogy eljött az ideje annak, hogy önzőbb és szeretőbb legyek magammal szemben és magamért. Eljött az idő, hogy előbb magamat probáljam kiismerni, megjavítani, majd csak azután törődni a másik bajával és gondjával, a másik hibáival. Jobb akarok lenni. Jobb leszek. Boldog leszek, mert tudom, hogy megtaláltam az utat. Let the pursuit of HAPPYNESS begin.
Szép álmokat kedves Blog, és sok sikert ezek megvalósításában. Menni fog!

Peace&Love.

AMEN.

NEM!

NEM akarok iskolába menni!
NEM akarok tinédzser lenni!
NEM akarok reggel fel hatkor kelni!
NEM akarok az oszt.főnökkel első órán találkozni!
NEM akarok az oszt.főnök első óráján dolgozatot írni!
NEM akarok matekot tanulni!
NEM akarok szomorú lenni, azért mert mások ignorálnak!
NEM akarok azért búsulni, mert kivülálló vagyok!
NEM akarok kivülálló lenni mindig!
NEM akarok álmos lenni egész nap!
NEM akarok megbukni infóból!
NEM akarok hülyeségeket leírni az egy ssál blogomon!
NEM akarok SD kártya nélkül élni!
NEM NEM NEM NEM !!!!!!!!!!!!!!!
Jó éjt.

Marcius 23.

Ami pontosan az a nap, amikor nincs sem kedvem sem erom irni.
Nincs egyetlen egy megihletett szavam sem, ugyhogy inkabb lefekszem aludni.
Kozombos napom volt, nem tortent semmi erdekes. Nem irhatok erzelmi froccsokrol, mert mindenki kiakad azon. Kivanom, hogy soha senki ne legyen buta es inkabb hallgasson az eszere mint a szivere...hosszutavon eletmento...en meg pesszimista.
Jo ejt.

Peace&Love.

Infó óra lalala!

Kedves nem létező "blogolók akik elolvassák amit írok",

ma egy vegyes délelőttöt hagyok a hátam mögött, remélem a délután nem lesz még rosszabb.
Megjelent egy apró, eléggé zavaró tényező az életemben, amiről ide bizonyos okok miatt nem fogok írni... még.
Ő-vel volt egy eléggé fájdalmas (szokatlanul fájdalmas), mély vitánk ami elgondolkodtatott bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Nem vagyok boldog vele, de nélküle sem, ami bizonyára a saját hibám, de sajnos nem tudom megtalálni a kulcsot Pandóra szelencéjéhez, talán ha meglelném visszazárhatnám ezt a rengeteg rosszat amit anno Ő kiengedett. Vagy én. Vagy ki tudja ki, nekem meg fogalmam sincsen róla.
Táncolni fogok mától újra, nem igazán várom, mert tartok tőle. Kilépni egy közösségből, erős indok nélkül kiválthat ellenséges, ellenszenves érzéseket és véleményeket a csoport cserbenhagyott tagjai között.
Talán most ez nem lesz így, talán megint csak én aggódom túl és minden rendben lesz, de ki tudja.
Tavaszodik. Szépen, lassan, de biztosan. Örülök neki. Örülök, hogy vannak azért még természeti jelenségek melyek képesek pozitív érzéseket kiváltani belőlem.
Megyek is, itt az óra vége, az UTOLSÓ mára!!! Igen, szabadság, 5-ig.

Szép napot mindenkinek, sok sok sok sok sok napfényt és mosolygást!

Peace & Love.

Nanem

I hate myself today.. had a terrible day, I'm off to bed. (Maybe I won't wake up anymore, which would be really nice.)
I was a bitch with O", I am a bitch with everybody these days. I can only hope that they'll forgive me one day, for being this self hater as I am.
I hope You all will have better luck and bigger love than I do now.
Keep loving me holy saint or w.e you might call yourself.
Love & Peace.

P.S: No photo.

Insomnia`

...is a weird form of creative manifestation. I am clearly too relaxed and bored if I can't get no sleep.
Tomorrow=school, and I'm so afraid. I don't want to meet my teachers and my classmates..they freak me out, constantly. Seeing them every day is like biting into lemon. The bitterness and the boredom makes me go crazy, and c`mmon ...2 more years of this? I don`t want to think about it...
It may sound too painful and I must admit I sometimes exaggerate, so yea...it`s not that bad.  
Anyways. Magyarul kell írnom, mert az angolom horribilis, minden mondat után megállok gondolkodni, mert nem vagyok biztos bennük. (Ő ha elolvassa biztosan talál benne 123 hibát). Szóval magyarul írok,írunk,írnak.. és így tovább. Mindig azt mondják, hogy ne legyél száz dologban közepes, hanem egy dologban nagyon jó. Így hát inkább probálok helyesen írni és beszélni magyarul - hisz ez az anyanyelvem, illik nem hibázni használata közben - mint angolul gagyogni és magyarul is szintén (enyhe túlzás, de a lényeg ott van).
Amúgy rájöttem, hogy élvezem az írást. Ha arról és akkor tehetem amiről és amikor akarom. Tudom, hogy senki nem olvassa, de a tudat, hogy talán mégis létezik egyetlen egy ember aki (ha csak véletlenül is) elolvassa egyiket-másikat és elneveti magát, esetleg együttérez velem vagy megcsóválja fejét butaságom láttán és ellát majd egy-két jótanáccsal megnyugtat. Ezek persze csak álmok amiket saját magamnak írok le...
Amúgy meg feltöltöttem pár képet a lasagnáról, egy másik gép segítségével, de a memóriakártya még mindig kerestetik és kezdek egyre szomorúbb lenni miatta. Ma mint már mondtam nagyon kellemetlen napom volt.. hiányzik a nevetés és a jókedv mostanában mindenből és ez nagyon elszomorít. Már Ő sem a régi és nem értem mi változik egyik napról a másikra..a legrosszabb pedig az, hogy nem veszi észre. Olyan dolgokról "beszélünk" telefonon amiktől sírnom kell és manapság napi pár perc az összes kapcsolatunk egymással.
Nem tudom, hogy mi lesz, remélem helyrejön a közös bioritmusunk, mert nem akarok 12-jére is ugyanoda jutni, mert komolyan mondom kezdene a szakítás Ő-vel (ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy én vele) c. fejezet unalmassá válni.
Megyek megpróbálok újra elaludni, addig sem rágódom semmin (hacsak nem álmodok valamit borzasztót).
Kellemes hetet mindenkinek (magamnak) és sok kreativitást no meg mosolyt, soook soook mosolyt, mert nevetésből és boldogságból sosem elég!

Peace & Love.

U.I: kééép a laziról ----->

Nooo photooo .

Elveszítettem a memória kártyámat a fényképezőgépből!!!!!Talán így hülyén van megfogalmazva, mert nem belőlle, mivel az asztalon volt, de mindenesetre nem találom ami azért baj, mert ez az ami szükséges ahhoz, hogy képeket tegyek fel pl. a blogbejegyzések mellé, plusz rajta volt rengeteg más kép ami fontos!!!
ÁÁÁÁÁÁÁ....ilyen nincs. Remélem valahol a házban van, mert máskép HARAKIRI lesz.
Legalább a lasagnám lett finom, habár közel jártam a megcsömörléshez, mégis minden rendben van.
Szerettem volna ha keresztapukám is eljön ma enni belőlle, de sajnos csak mi négyen eszegettük, amiben legalább az a jó, hogy több maradt.
Félek, hogy a kutya kóstolta meg a mem.kártyámat ami azért elég ciki lenne, hisz milyen multifunk.-os sd kártya az amelyik túl tudja élni a Jack(édes öcsém, a németjuhászunk) emésztőrendszerével és fogaival való találkozást?
Na mindegy fő a nyugalom. Barátom ma nem hívott, de nem rég jelezte, hogy nehéz napja volt és elnézést kér, hogy nem beszéltünk. Nem lennék a helyébe manapság, habár mindigis szerettem volna olyan lenni valamilyen szinten mint ő, most meg rájövök, hogy senkinek nincs egyszerűbb vagy jobb élete embertársainál, csak megtanulja másképp megélni azt, kihasználva a dolgokat amik megadatnak neki.
Amúgy teljesen igazam volt, mikor azt mondtam, hogy a vasárnap rossz...olyan kedvetlen és melankólikus voltam egész nap. Tegnap este megkaptam a várva várt festékeket, de nem akrilok hanem olajfestékek, ami nem baj csak kell szerezzek hozzájuk oldószert (terpentin) amivel meg az a gond, hogy bezárt helyiségekbe nem lehet használni, mert könnyen rosszul lehetsz tőle. A lényeg, hogy lesz még egy elfoglaltságom ami egy ideig majd leköt és nem lesznek elfuserált napjaim, legalábbis nem annyi mint eddig.
Találtam egy tök jó site-ot, divatdiktátorosat játszhatsz rajta. Sokkal élethűbb mint bármelyik eddig általam ismert hasonló stílű weboldal, és tényleg hasznos, mert sok mindent meglátok amit eddig nem.
Nem akarok iskolába menni, tényleg nem. Inkább itthon ülnék egésznap és a Heartbreak Down-t hallgatnám, meg mondjuk fényképeznék - ha lenne memóriakártyám - vagy festenék - ha lenne terpentinem .

Nosztalgia..

Megvannak a hozzávalók a lasagnahoz ^^.
Közben rámtört a nosztalgiázás és belenéztem a párizsi képekbe, mi tagadás egyik legfelejthetetlenebb emlékem marad mindörökké.Ha már úgyis említést tettem a betegeskedéseimre, akkor hadd mondjam el azt is, hogy Párizst (mon amour pour toujours) is úgy látogattam meg, hogy az utolsó napon himlős lettem. Igen, igen ez azt jelenti, hogy két nappal ezelőtt már rosszul voltam, természetesen jó szokásomra hivatkozva biztos voltam abban, hogy influenzás vagy náthás leszek. A rossz közérzet később hólyagokba alakult át, szerencsémre a repülőn nem vették észre kialakuló bárányhimlőmet, de Bukarestbe érve már tisztán látszott, hogy itt nincs valami rendben. Röviden kb. ennyit róla, hogy miért és hogyan jutottam Párizsba, kivel és miért pont Bukarestbe landoltunk visszajövet most nem részletezném, de szerintem még számot fogok keríteni rá.
Itt egy eléggé vicces kép barátnőmről és rólam az Eiffel-torony előtt, már a rosszulléttel küzködve.
Irány a lasagnaaaa, később jövök.

Au revoir!

Laptopról.

Húú ma sok mindenre rájöttem. Elsősorban utálom a vasárnapokat..igaz, ma csak szombat, de a tudat, hogy holnap lesz az utolsó sokáig alvós -,  meg a lazsálós, punnyadós nap kihoz a sodromból. Miért kell nekünk a vasárnaaaaaap? Aztán meg arra is rájöttem, hogy ki nem állhatom tavasszal a beborult eget. Miért jön a tavasz, ha ugyanúgy folytatódik a hülye idő. Nekem per pillanat igazán édes mindegy, hogy esik-e vagy fúj, mert erős mandulagyulladással háziőrizetre vagyok ítélve pár napja, de akkor is..hétfőn nekem is mennem kell majd suliba, nekem is szembesülnöm kell majd a hideg széllel és a párás, csúf levegővel. Nem is csodállom, hogy megint beteg vagyok, mondjuk nekem a nyári hőség kellős közepén sem meglepő ha egyik napról a másikra kibírhatatlan torokfájással ébredek.
Eldöntöttem ma reggel, hogy csinálok valami érdekeset, amivel tanulhatok valami újat, lehetőleg fényképezéssel kapcsolatos dologra gondoltam...meg is csináltam, nem nagy szám Facebook-fiókomhoz vágtam, méreteztem, alakítottam stb. egy képet, ami esztétikusabbá tette az oldalamat (Jon Bon Jovi volt a kép alapján <3) Most meg vagyok elégedve magammal még pár percig, de ez édes kevés egy egész napra, úgyhogy mihelyt ezt befejeztem belekezdek valamibe. Miközben ezt írom azon is töprengek, hogy milyen képet csatoljak a bejegyzés mellé, de talán csak estére fogok képpel is előrukkolni, mert ha minden jól megy vacsira lasagna lesz.(Tudni kell, hogy a lasagna az egyik specialitásom, imádom enni és elkészíteni is!!)
Ha a kaja jól sikerül beszámolót tartok róla.
Kéne egy pár képet átalakítani, most jut eszembe, úgyhogy azokat is felteszem majd később.

Peace & Love.  

Az első.

Úgy látszik mint manapság minden, a bloggerkedés is divattá nőtte ki magát. Már maga a szó igévé formázása is mutatja, hogy ez igenis egy sokak által űzött, felkapott tevékenység, miért legyek pont én a kivétel?
Nem tudom, milyen az eredeti, kreatív blog, mit jelent az érdekes blog bejegyzés, de úgy éreztem belevágok, hátha lesz belőlle valami. Aki látta a Julie&Julia c. filmet és érzett a film után egy ismeretlen erőt, egy erős kihívást, egy adag akaratbombát az talán megértheti buzgóságom lényegét. Valószínűleg nem ez az egyetlen olyan film ami ilyen vagy ehhez hasonló érzéssel tölthet el, várom a következő alkalmat az inspirálódásra.

Mindig azt mondják, ha akadály elé érsz és nem találod a kerülőt meg kell birkózni az akadállyal, át kell vágtatni rajta, ha úgy könnyebb át kell ugorni, mindegy, a lényeg az, hogy sosem szabad a visszautat választani. Hátat fordítani a problémáknak azt jelenti, hogy nem merünk a jövővel, ami egyik percben már jelen a következőben meg már múlt szembesülni. Igen, szembe kell szállni minden nehézséggel, ezt teszem én is most avval, hogy írok.
Lényege talán MÉG nincs, lehet nem is lesz neki, de az akarat, a kényszer, a bátorság, a rendszerezettség amivel ez együtt jár, talán meg fog tanítani arra amit eddig sehogy nem tudtam megtenni: kimondani (leírni) amit igazából érzek és gondolok. Az eltorzított, megmásított mondatok és szövegek, amikkel másokat, de főként magamat ámítottam eddig mind arra voltak jók, hogy elbutítottak, mert nem tudtam már szabadon gondolkodni, és eltévesztettek a helyes utakról, így mindig arról kellett beszélnem és azt kellett látnom amihez soha semmi közöm nem volt.
Így hát tiszta lappal és egy marék összezavarodott és szétfolyt ötlettel vágok neki egy újabb küzdelemnek, remélve, hogy ezegyszer én leszek a győztes. Ha utam során lesz valaki olyan kedves, hogy támogasson vagy csak elkísérjen egy darabon, azt nagy szeretettel es mély hálával fogom kézen fogni és magammal vinni.
Mindenkinek kellemes és pihenésben gazdag hétvégét!