Az első.

Úgy látszik mint manapság minden, a bloggerkedés is divattá nőtte ki magát. Már maga a szó igévé formázása is mutatja, hogy ez igenis egy sokak által űzött, felkapott tevékenység, miért legyek pont én a kivétel?
Nem tudom, milyen az eredeti, kreatív blog, mit jelent az érdekes blog bejegyzés, de úgy éreztem belevágok, hátha lesz belőlle valami. Aki látta a Julie&Julia c. filmet és érzett a film után egy ismeretlen erőt, egy erős kihívást, egy adag akaratbombát az talán megértheti buzgóságom lényegét. Valószínűleg nem ez az egyetlen olyan film ami ilyen vagy ehhez hasonló érzéssel tölthet el, várom a következő alkalmat az inspirálódásra.

Mindig azt mondják, ha akadály elé érsz és nem találod a kerülőt meg kell birkózni az akadállyal, át kell vágtatni rajta, ha úgy könnyebb át kell ugorni, mindegy, a lényeg az, hogy sosem szabad a visszautat választani. Hátat fordítani a problémáknak azt jelenti, hogy nem merünk a jövővel, ami egyik percben már jelen a következőben meg már múlt szembesülni. Igen, szembe kell szállni minden nehézséggel, ezt teszem én is most avval, hogy írok.
Lényege talán MÉG nincs, lehet nem is lesz neki, de az akarat, a kényszer, a bátorság, a rendszerezettség amivel ez együtt jár, talán meg fog tanítani arra amit eddig sehogy nem tudtam megtenni: kimondani (leírni) amit igazából érzek és gondolok. Az eltorzított, megmásított mondatok és szövegek, amikkel másokat, de főként magamat ámítottam eddig mind arra voltak jók, hogy elbutítottak, mert nem tudtam már szabadon gondolkodni, és eltévesztettek a helyes utakról, így mindig arról kellett beszélnem és azt kellett látnom amihez soha semmi közöm nem volt.
Így hát tiszta lappal és egy marék összezavarodott és szétfolyt ötlettel vágok neki egy újabb küzdelemnek, remélve, hogy ezegyszer én leszek a győztes. Ha utam során lesz valaki olyan kedves, hogy támogasson vagy csak elkísérjen egy darabon, azt nagy szeretettel es mély hálával fogom kézen fogni és magammal vinni.
Mindenkinek kellemes és pihenésben gazdag hétvégét!